Saláta mérsékelt kannibáloknak

fotó - Lukas Klimek

A civilizáció és a fogyasztói társadalom megjelenése egyre nagyobb károkat okoz a Földön. Szennyezések, pazarlások, zöld területek eltűnése, sorolhatnám. Gasztronómiai szempontból a friss ételek eltűnése, a nem rendszeres, sietős étkezés, valamint az eszetlen vásárlás jelentik a legtöbb problémát. A rohanó élet, a város és a benne gombamód szaporodó hipermarketek kiölik az emberből az alapanyagok egyedi beszerzése iránti vágyat, sőt az arra szánt idő is lecsökken. Ez nem gyakran jelent problémát, pláne mert annyira ügyesen van kitalálva, hogy az ember még vállon is veregeti magát, ha fél óra alatt felvásárolta a Tesco összes kedvezményes termékét... Ámbár, ez az előbb még oly büszke teremtés hamarosan ráébred, hogy a havi fizetése a kasszában landolt. Sokakkal ellentétben engem kifejezetten zavar, ha áldozatul esek egy-egy ilyen direkt marketing fogásnak vagy mókusvakításnak, ezért (néha talán feleslegesen és gyakran idegesítően) rászánom az időt a megfelelő alapanyagok kiválasztásához. Ezzel ugyan időt nem spórolok, de pénzt sokszor igen, ráadásul valóban finomabb és zamatosabb dolgokból főzök. Egy kicsit olyan ez, mint amikor még a civilizáció térhódítása előtti vadászó, halászó, gyűjtögető őseim nyomában járnék. Ennek a törekvésnek pedig tanulságos tragédiája volt, amikor rátaláltam a következő receptre és kicsit megbuheráltam.

  Nem történt más, mint ami eddig bármikor. A mélyhűtőm feltöltésén munkálkodtam éppen a mirelit osztályon, amikor elhatároztam, hogy a jövőben gesztenyés pulykát fogok készíteni. Ehhez pedig gyanútlanul bedobtam a kosárba a fagyasztott gesztenyepürét. Eljött a tavasz és a mélyhűtőm mélyén meg is találtam az ezüstfóliába csomagolt masszát és a pulykamell csíkokat. A baj csupán annyi volt, hogy a natúr gesztenyepüré helyett a cukros-rumos változat akadt a kezembe. Egy pár percig bosszankodtam, okoltam magamat, a világot, a gesztenyét és végül a mirelit zöldborsót, ami teljesen eltakarta előlem szeleburdiságom bizonyítékát. Ekkor valamilyen (nyilván ősi és karmikus) ötlettől vezérelve kivettem a 3 alapanyagot: a gesztenyét, a pulykát és a zöldborsót és felolvasztottam őket. Vacsoraidőre kész is lettem a kétfogásos, nem kifejezetten hízlaló, de laktató ételekkel: A kannibál salátával és a tejszínhabos gesztenyepürével. Az ilyen és ehhez hasonló balesetek viszik előre a gasztronómiát. Gondolom.

fotó - Lukas Klimek

Hozzávalók: (4 főre) 

• 40 dkg mélyhűtött, még fagyos zöldbab
• 20 dkg mélyhűtött, szintén fagyos zöldborsó
• olívaolaj
• só és frissen őrölt bors
• 1 ek. morzsolt kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb citrom 
• 60 dkg pulykamellfilé (vagy 4 szelet) 
• 10 dkg vaj
• 20 dkg zöldsaláta-keverék 
• 25 dkg gomba 
• 1 nagy csokor újhagyma 

Az öntethez:

• 1½ dl olívaolaj
• 2 kk. dijoni mustár
• só és frissen őrölt bors

Elkészítés:

A saláta "párolt részéhez" forró olívaolajra dobjuk a zöldbabot, majd 3 perc után a zöldborsót is utánaküldjük. Érdemes mindehhez teflon serpenyőt használni, hogy ne kapjon oda útközben a vacsi. Sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítünk, majd a megpuhult zöldségekre rápréseljük a fokhagymákat és a citrom héját! (Jól megmossuk előtte, mert félünk a baciktól!) Ízlés szerint a citrom levéből is önthetünk hozzá. 

A következő részben elkészítjük a pulykát. Ehhez kikloffoljuk a hús szeleteket, hogy hamarabb és szebben megsüljenek és összeolvasztunk (szintén teflon serpenyőben) 4 ek. olívaolajat és 10 dkg vajat. A forró egyvelegre rátesszük a husokat és aranybarnára sütjük őket. Ha mindkét felük elérte a kívánt színt, papírtörlőre rakjuk és a mikróba helyezzük őket. 

A saláta kannibál része lenne a nyers gomba, de miután itthon mi csak mérsékeltek vagyunk a felnegyedelt gombát a húsból maradt zsiradékon megpirítom. Nem nagyon, csak kicsit. Az újhagymát felkarikázzuk és egy szép tálban összeállítjuk a salátát. A párolt zöldségek mellé beszórjuk a gombákat és a hagymákat, a saláta-mixet, a pulykát pedig cafatokra tépkedjük és úgy mehetnek az edénybe. 

Az öntethez a mustárt az olívaolajjal habverővel elkeverjük, sózzuk, borsozzuk és gusztusosan a salátára csepegtetjük. Ha elég nagy a képzelőerőnk, akkor igazi kannibálvacsorában lesz részünk!

Tenger, tengerész, tonhal, tonhalász

fotó - Krasznai Gergely

  A tengeri herkentyű-billentyűk nem visszatérő látogatók nálunk. Ennek azt hiszem egyik legfőbb oka, hogy mire elmásznának Budapestig (víz híján úszni nem tudnak), már senki nem árulná és venné meg őket. A másik fő ok, hogy sosem ettünk otthon halat és így az Omega3 zsírsavakon kívül a szép emlékek is elmaradtak, amik ma inspirálhatnának. A nemzetközileg is elismert mélyhűtő, a sokak által kedvelt konzerv ugyan csodákra képes, de igazi gyerekkori emlékeket még ők sem tudnak varázsolni. Mégis van valami, ami mindig beválik, ha halat szeretnék enni: Egyszerűen elutazom a tengerpartra. Ez a varázslat sajnos nem adatik meg annyiszor, ahányszor megkordul a gyomrom, de amikor ott vagyok mindig rájövök, hogy minden ételnek megvan a helye, ideje és időjárása. Egy fürdéssel, búvárkodással eltöltött tengerparti  nap után nálam jobban csúszik a kis rák, meg a nagy hal is.

  Ha már kellőképp megjött az étvágyam egy halvacsorához (vagy mondjuk ki: egy tengerparti nyaraláshoz), akkor ennek pillanatnyi lehetetlenségét mérlegelve inkább beköltöztetek némi mediterrán hangulatot a konyhába. Arra ügyelek egyedül, hogy semmiképpen ne a valódi nizzai tengerpartból vagy a horvát riviérából induljak ki, sőt megpróbálom létrehozni az egyedi panel-magyar-(cseh) éghajlatot. Így legalább eszünk egy jót és nem fáj annyira a szívünk, ha savanyú a szőlő (esetünkben talán a zöldbab vagy a tonhal), kicsit derülünk is, hogy nem kellett naphosszat halásznunk... Csak jóllakottan kinézünk az ablakon és elmélázva kérdezzük: Mit tudhat a nizzai saláta amit a paprikás csirke nem?

Hozzávalók: (4 torkos főre)

fotó - Szentkuti Fruzsina Fáni

fotó - Szentkuti Fruzsina Fáni

• 30 dkg krumpli (tavasszal, nyáron az újkrumpli ajánlott)
• 30 dkg gyorsfagyasztott ceruzabab (az a szép zöld fajta)
• 4 tojás
• 10 dkg füstölt szalonna (szeletelt bacon, vagy kicsire vágott is megteszi)
• 1 evőkanál olaj
• 2 doboz, egyenként 15 dekás tonhalkonzerv
• 1 csomag endíviamix, vagy egy kis fejes saláta
• só

Az öntethez:

• 2 evőkanálnyi fehérbor ecet
• 6 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanálnyi dijoni mustár
• só és frissen őrölt bors
• 1 citrom 

Elkészítés:

A saláta összes hozzávalóját előkészítjük, ügyelünk arra, hogy edényeket és időt is megtakarítsunk. Legelőször meghámozzuk a krumplit, kicsi kockákra vágjuk és egy lábasban sóval együtt megfőzzük. Annyi vizet adunk hozzá, hogy jól ellepje. Felforraljuk, lejjebb vesszük a lángot és 5 perc bugyogás után hozzáadjuk a még fagyos zöldbabot. Egy másik lángon elkészítjük a főtt tojásokat. A tojásokat beleengedjük a vízbe, alágyújtunk és forrás után kb. 5 percig főzzük. Utána hideg vízzel átmossuk őket, hogy a héja könnyebben lejöjjön. Az ezalatt puhára főtt krumplit és babot leszűrjük, és tálba tesszük. (Az elegáns üveg tálat ajánlom, már csak azért is, mert a későbbiekben belekerülő olajat a műanyagból nehezebb kimosni) A megfőtt tojásokat lehámozzuk és felnegyedeljük. Ha ez kész a szalonnát egy kis serpenyőben megpirítjuk egy kis olívaolajjal együtt. Amikor elkészülnek a ropogós falatok, szűrőkanállal egy kis tálba tesszük őket. A félig meddig kihűlt krumplis-babhoz hozzáadjuk a csomagos salátát, vagy a kisebb darabokra vágott fejes salátát és a tonhal konzervből kézzel vagy villával előkapart tonhalat. A konzervben lévő olajat le szoktam csepegtetni, mert eláztatja a salátát. Utolsó lépésként összedobjuk az öntetet. Ehhez a szalonnás serpenyőt használjuk, a már kicsit pirult olajjal együtt. Ráöntjük a fehérborecetet, az olívaolajat és belekanalazzuk a dijoni mustárt és a citrom levét (a fele is elég szokott lenni, ízlés dolga), egy kicsit felforraljuk, kanállal vagy habverővel kavargatjuk és kész is. Elég édesszájú vagyok, ezért néha egy kis cukrot is belerejtek az öntetbe, de ez nem egészen legális módszer. A tálaláshoz az eddig összerakott krumplis-babos-salátás-tonhalas egyveleget beborítjuk az öntettel, összekeverjük és az asztalra tesszük. A tojást és a szalonnát külön tálaljuk, hogy mindenki annyit vegyen belőle, amennyi jól esik.