Saláta mérsékelt kannibáloknak

fotó - Lukas Klimek

A civilizáció és a fogyasztói társadalom megjelenése egyre nagyobb károkat okoz a Földön. Szennyezések, pazarlások, zöld területek eltűnése, sorolhatnám. Gasztronómiai szempontból a friss ételek eltűnése, a nem rendszeres, sietős étkezés, valamint az eszetlen vásárlás jelentik a legtöbb problémát. A rohanó élet, a város és a benne gombamód szaporodó hipermarketek kiölik az emberből az alapanyagok egyedi beszerzése iránti vágyat, sőt az arra szánt idő is lecsökken. Ez nem gyakran jelent problémát, pláne mert annyira ügyesen van kitalálva, hogy az ember még vállon is veregeti magát, ha fél óra alatt felvásárolta a Tesco összes kedvezményes termékét... Ámbár, ez az előbb még oly büszke teremtés hamarosan ráébred, hogy a havi fizetése a kasszában landolt. Sokakkal ellentétben engem kifejezetten zavar, ha áldozatul esek egy-egy ilyen direkt marketing fogásnak vagy mókusvakításnak, ezért (néha talán feleslegesen és gyakran idegesítően) rászánom az időt a megfelelő alapanyagok kiválasztásához. Ezzel ugyan időt nem spórolok, de pénzt sokszor igen, ráadásul valóban finomabb és zamatosabb dolgokból főzök. Egy kicsit olyan ez, mint amikor még a civilizáció térhódítása előtti vadászó, halászó, gyűjtögető őseim nyomában járnék. Ennek a törekvésnek pedig tanulságos tragédiája volt, amikor rátaláltam a következő receptre és kicsit megbuheráltam.

  Nem történt más, mint ami eddig bármikor. A mélyhűtőm feltöltésén munkálkodtam éppen a mirelit osztályon, amikor elhatároztam, hogy a jövőben gesztenyés pulykát fogok készíteni. Ehhez pedig gyanútlanul bedobtam a kosárba a fagyasztott gesztenyepürét. Eljött a tavasz és a mélyhűtőm mélyén meg is találtam az ezüstfóliába csomagolt masszát és a pulykamell csíkokat. A baj csupán annyi volt, hogy a natúr gesztenyepüré helyett a cukros-rumos változat akadt a kezembe. Egy pár percig bosszankodtam, okoltam magamat, a világot, a gesztenyét és végül a mirelit zöldborsót, ami teljesen eltakarta előlem szeleburdiságom bizonyítékát. Ekkor valamilyen (nyilván ősi és karmikus) ötlettől vezérelve kivettem a 3 alapanyagot: a gesztenyét, a pulykát és a zöldborsót és felolvasztottam őket. Vacsoraidőre kész is lettem a kétfogásos, nem kifejezetten hízlaló, de laktató ételekkel: A kannibál salátával és a tejszínhabos gesztenyepürével. Az ilyen és ehhez hasonló balesetek viszik előre a gasztronómiát. Gondolom.

fotó - Lukas Klimek

Hozzávalók: (4 főre) 

• 40 dkg mélyhűtött, még fagyos zöldbab
• 20 dkg mélyhűtött, szintén fagyos zöldborsó
• olívaolaj
• só és frissen őrölt bors
• 1 ek. morzsolt kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb citrom 
• 60 dkg pulykamellfilé (vagy 4 szelet) 
• 10 dkg vaj
• 20 dkg zöldsaláta-keverék 
• 25 dkg gomba 
• 1 nagy csokor újhagyma 

Az öntethez:

• 1½ dl olívaolaj
• 2 kk. dijoni mustár
• só és frissen őrölt bors

Elkészítés:

A saláta "párolt részéhez" forró olívaolajra dobjuk a zöldbabot, majd 3 perc után a zöldborsót is utánaküldjük. Érdemes mindehhez teflon serpenyőt használni, hogy ne kapjon oda útközben a vacsi. Sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítünk, majd a megpuhult zöldségekre rápréseljük a fokhagymákat és a citrom héját! (Jól megmossuk előtte, mert félünk a baciktól!) Ízlés szerint a citrom levéből is önthetünk hozzá. 

A következő részben elkészítjük a pulykát. Ehhez kikloffoljuk a hús szeleteket, hogy hamarabb és szebben megsüljenek és összeolvasztunk (szintén teflon serpenyőben) 4 ek. olívaolajat és 10 dkg vajat. A forró egyvelegre rátesszük a husokat és aranybarnára sütjük őket. Ha mindkét felük elérte a kívánt színt, papírtörlőre rakjuk és a mikróba helyezzük őket. 

A saláta kannibál része lenne a nyers gomba, de miután itthon mi csak mérsékeltek vagyunk a felnegyedelt gombát a húsból maradt zsiradékon megpirítom. Nem nagyon, csak kicsit. Az újhagymát felkarikázzuk és egy szép tálban összeállítjuk a salátát. A párolt zöldségek mellé beszórjuk a gombákat és a hagymákat, a saláta-mixet, a pulykát pedig cafatokra tépkedjük és úgy mehetnek az edénybe. 

Az öntethez a mustárt az olívaolajjal habverővel elkeverjük, sózzuk, borsozzuk és gusztusosan a salátára csepegtetjük. Ha elég nagy a képzelőerőnk, akkor igazi kannibálvacsorában lesz részünk!

Bagel Business

A CN Tower, Torontóban, bagellel a tetején

Amit egyes disszidálóknak a New York-i Szabadságszobor jelentett, nekem azt jelenti a bagel, ha Amerikáról beszélünk. Szinte a szemeim előtt van, ahogy a Szabadságszobrot ínycsiklandó óriás bagel karikákkal célba dobja valami amerikai "szuperszörny" az álmélkodó tömeg előtt, egy milliós költségvetésű Oscar-díjas filmben... Egyszóval a bagel mágikus erővel bír nálam és sokáig teljesen lehetetlennek tartottam, hogy közelebb kerüljek ehhez a csodához. A "bagel csoda" csíráját anyukám ültette el bennem, aki szintén nagy rajongója ennek a péksüteménynek és amíg Budapesten volt igazi bagel bolt, addig különleges vásárlóknak számítottunk. Aztán egy időre teljesen eltűnt a piacról, majd a nagy multi-kávézók újra behozták és ma már ismét ott van a polcokon. Amíg itthon teljesen eltűnt ez az amerikai álom, a sors számomra többször is kedveskedett vele. Először Kanadában jutottam tetemesebb mennyiséghez. Ott láttam azt is, hogy odaát hogyan is készítik, miféle eszközökkel. Láttam egy hosszú félcsövet tele vízzel és benne úszkáló karikákat, láttam ahogy a karikák rácsúsznak egy tepsire és azt is láttam hogy hatalmas kondérokba kel a tészta. Nem mondom, elég fura leleplezése ez egy gyerekkori varázslatnak, de onnantól kezdve megvalósíthatónak éreztem azt, amit eddig elérhetetlennek gondoltam. Ezután nem sokkal egy kevéssé felemelő nyelvvizsga napján, egy nagyon lelkes kis séf elkészítette nekem az általam első ízben látott házi bagelt... Évek múltán, egy különleges univerzumban én is rátaláltam a kis bagel receptemre. Az elkészítés élménye és a kész termék íze pedig egy kicsit visszarepített Amerikába és miután nagyon könnyen megvoltam vele, még az önbizalmamat is növelte! Baráti vacsorák és villásreggelik kiváló hozzávalója lett belőle és még csak ki sem kellett vándorolni érte.

Hozzávalók: (8 bagel karika lesz belőle)

Fontos! Az elkészítéshez szükségünk lesz nyújtódeszkára és sodrófára, valamint sütőpapírra!

• 50 dkg liszt
• 3 dkg tejpor (nagyobb áruházakba lehet kapni, nem összetévesztendő a kávé krémporral!!)
• 4 g szárított élesztő
• 6 dkg cukor
• csipetnyi só
• 2,5 dl meleg víz
• 1 kk. szódabikarbóna és egy ek. cukor

Elkészítés:

fotó - Lukas Klimek

fotó - Lukas Klimek

A lisztet, a tejport, az élesztőt, a cukrot, a csipetnyi sót és a vizet összekeverjük, eldolgozzuk és meggyúrjuk. Addig gyúrjuk amíg elválik a gyúróedény faláról, összeáll, nem ragad és sima lesz. Ez kb. 15 percet vesz igénybe. Elosztjuk 8 egyforma részre és 10 percig konyharuhával letakarva kelesztjük. A félig megkelt golyókat téglalap formájúra nyújtjuk és feltekerjük őket hosszabbik oldaluknál fogva, akárcsak a kakaóscsiga vagy a bejgli receptnél. Ha szeretnénk tölteléket a bagelbe, akkor ennél a résznél tesszük bele azt is. A feltekert gilisztákat kör alakúvá formáljuk és a végüket jól összenyomkodjuk, hogy ne jöjjenek szét. Amikor a karikák megvannak még 40 percet kelesztjük őket konyharuha alatt. Az utolsó percekben felteszünk egy nagy lábosban vizet, beletesszük az egy evőkanál cukrot és a kiskanál szódabikarbónát. A bageleket óvatosan belelapátoljuk a forróvízbe, oldalanként 1-1 perc alatt előfőzzük őket. Az így elkészült bageleket sütöpapírral ellátott tepsibe tesszük, tetejüket tojássárgájával vagy szezámmaggal, mákkal díszítjük. 180°C-os sütőben aranybarnára pirítjuk és azonnal felfaljuk őket! :) 

Egy töltelékötlet: Ha van otthon egy fej hagyma és pár gerezd fokhagyma, akkor ízletes hagymás tölteléket készíthetünk. A hagymát apró darabokra vágjuk, a fokhagymát lepréseljük és elosztjuk a kinyújtott tészta téglalapokon. A töltelékkel együtt felcsavarjuk és ezután minden mehet az eredeti recept alapján.   

Tenger, tengerész, tonhal, tonhalász

fotó - Krasznai Gergely

  A tengeri herkentyű-billentyűk nem visszatérő látogatók nálunk. Ennek azt hiszem egyik legfőbb oka, hogy mire elmásznának Budapestig (víz híján úszni nem tudnak), már senki nem árulná és venné meg őket. A másik fő ok, hogy sosem ettünk otthon halat és így az Omega3 zsírsavakon kívül a szép emlékek is elmaradtak, amik ma inspirálhatnának. A nemzetközileg is elismert mélyhűtő, a sokak által kedvelt konzerv ugyan csodákra képes, de igazi gyerekkori emlékeket még ők sem tudnak varázsolni. Mégis van valami, ami mindig beválik, ha halat szeretnék enni: Egyszerűen elutazom a tengerpartra. Ez a varázslat sajnos nem adatik meg annyiszor, ahányszor megkordul a gyomrom, de amikor ott vagyok mindig rájövök, hogy minden ételnek megvan a helye, ideje és időjárása. Egy fürdéssel, búvárkodással eltöltött tengerparti  nap után nálam jobban csúszik a kis rák, meg a nagy hal is.

  Ha már kellőképp megjött az étvágyam egy halvacsorához (vagy mondjuk ki: egy tengerparti nyaraláshoz), akkor ennek pillanatnyi lehetetlenségét mérlegelve inkább beköltöztetek némi mediterrán hangulatot a konyhába. Arra ügyelek egyedül, hogy semmiképpen ne a valódi nizzai tengerpartból vagy a horvát riviérából induljak ki, sőt megpróbálom létrehozni az egyedi panel-magyar-(cseh) éghajlatot. Így legalább eszünk egy jót és nem fáj annyira a szívünk, ha savanyú a szőlő (esetünkben talán a zöldbab vagy a tonhal), kicsit derülünk is, hogy nem kellett naphosszat halásznunk... Csak jóllakottan kinézünk az ablakon és elmélázva kérdezzük: Mit tudhat a nizzai saláta amit a paprikás csirke nem?

Hozzávalók: (4 torkos főre)

fotó - Szentkuti Fruzsina Fáni

fotó - Szentkuti Fruzsina Fáni

• 30 dkg krumpli (tavasszal, nyáron az újkrumpli ajánlott)
• 30 dkg gyorsfagyasztott ceruzabab (az a szép zöld fajta)
• 4 tojás
• 10 dkg füstölt szalonna (szeletelt bacon, vagy kicsire vágott is megteszi)
• 1 evőkanál olaj
• 2 doboz, egyenként 15 dekás tonhalkonzerv
• 1 csomag endíviamix, vagy egy kis fejes saláta
• só

Az öntethez:

• 2 evőkanálnyi fehérbor ecet
• 6 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanálnyi dijoni mustár
• só és frissen őrölt bors
• 1 citrom 

Elkészítés:

A saláta összes hozzávalóját előkészítjük, ügyelünk arra, hogy edényeket és időt is megtakarítsunk. Legelőször meghámozzuk a krumplit, kicsi kockákra vágjuk és egy lábasban sóval együtt megfőzzük. Annyi vizet adunk hozzá, hogy jól ellepje. Felforraljuk, lejjebb vesszük a lángot és 5 perc bugyogás után hozzáadjuk a még fagyos zöldbabot. Egy másik lángon elkészítjük a főtt tojásokat. A tojásokat beleengedjük a vízbe, alágyújtunk és forrás után kb. 5 percig főzzük. Utána hideg vízzel átmossuk őket, hogy a héja könnyebben lejöjjön. Az ezalatt puhára főtt krumplit és babot leszűrjük, és tálba tesszük. (Az elegáns üveg tálat ajánlom, már csak azért is, mert a későbbiekben belekerülő olajat a műanyagból nehezebb kimosni) A megfőtt tojásokat lehámozzuk és felnegyedeljük. Ha ez kész a szalonnát egy kis serpenyőben megpirítjuk egy kis olívaolajjal együtt. Amikor elkészülnek a ropogós falatok, szűrőkanállal egy kis tálba tesszük őket. A félig meddig kihűlt krumplis-babhoz hozzáadjuk a csomagos salátát, vagy a kisebb darabokra vágott fejes salátát és a tonhal konzervből kézzel vagy villával előkapart tonhalat. A konzervben lévő olajat le szoktam csepegtetni, mert eláztatja a salátát. Utolsó lépésként összedobjuk az öntetet. Ehhez a szalonnás serpenyőt használjuk, a már kicsit pirult olajjal együtt. Ráöntjük a fehérborecetet, az olívaolajat és belekanalazzuk a dijoni mustárt és a citrom levét (a fele is elég szokott lenni, ízlés dolga), egy kicsit felforraljuk, kanállal vagy habverővel kavargatjuk és kész is. Elég édesszájú vagyok, ezért néha egy kis cukrot is belerejtek az öntetbe, de ez nem egészen legális módszer. A tálaláshoz az eddig összerakott krumplis-babos-salátás-tonhalas egyveleget beborítjuk az öntettel, összekeverjük és az asztalra tesszük. A tojást és a szalonnát külön tálaljuk, hogy mindenki annyit vegyen belőle, amennyi jól esik. 

Kezdetben volt... a spenót

A spenótról először Popeye jut eszembe, meg a mérhetetlen csalódottság, hogy a., nálunk nem is lehet konzerves spenótot kapni, b., akármennyit eszem belőle, a bicepszem mérete nem növekedik, egy centit sem. Nyilván mindenki unalomig hallgatta, hogy ez a tanmese, a spenót gyűlölő kisgyerekeknek szól, akik majdcsak felfogják, hogy a spenót lehetetlen zöld színe és főzelék állaga ellenére marha egészséges. Mese, ide vagy oda, a lelkiismeretes szülők spenót főzési próbálkozásai végtelenek. A pozitív blogkezdés érdekében, ide egy sikertörténet receptje kerül, A Mami spenótja, ahogy mi szeretjük és ahogy megszerettetjük. 

Egy kis egyéni "spenótkodás": Egyszer egy erdélyi magyar családban ettem spenótot, ahol a spenót szinte egész levelekben úszkált a tejes-fokhagymás lében. Az ízével semmi problémám nem volt, a friss spenótot is nagyra tudom értékelni, de az állagát nem tartottam feltétlen gyerekcsalogatónak. Ehhez képest Prágában a spenót egyszerű pároláson megy keresztül az étkezés előtt és maximum sóval, borssal és fokhagymával ízesítik. Nekem a párolt fejes saláta sötétzöld kiadásban jut róla eszembe, de természetesen egy frissen sült csirkecomb mellé kellemes köret lehet. Remek tapasztalat volt az is, amikor Torontóban jártam és a spenót kizárólag, mint salátalevél jelent meg az étlapon, de még a magyar származású, kint élő családoknál is. Hát ilyen az asszimiláció. 

Ebből a kis paraj csokorból mindenki válasszon ízlése szerint, én a bevált receptet választom:

Hozzávalók: (2-4 főre, Popeye gyomrától függően)

• 2 csomag mélyhűtött spenót (téglára fagyott, pürésített változat)
• 2 db szikkadt zsemle
• Tej (kb 1/2 liter, de változó)
• minimum 4 gerezd fokhagyma
• só, bors

 Elkészítés:
 

 Jelen spenót titka a tejbe áztatott zsemle. Ezért azzal kezdjük, hogy egy viszonylag mély tálba beletesszük a két szikkadt zsemlét, rálocsoljuk a tejet és várunk. Ezalatt megpucoljuk a fokhagymát és előkészítjük a spenótot. Legjobb, ha feleresztett spenóttal dolgozunk, mert akkor elkerüljük az étel leégését, de a félig felengedett spenóttal és egy kis plusz figyelemmel is elkészíthetjük. A zsemléket néha villával megnyomkodjuk. Ha a tej kellőképpen szétáztatta a zsemlénket, akkor kivesszük és a tej nagy részét a kicsavarjuk a zsemléből és félretesszük. Az a lényeg, hogy a zsemle nagyon kicsi darabokra essen szét, hogy aztán szép egyenletes főzeléket kapjunk. Ezután egy lábasban felmelegítjük a spenótot és beletesszük a zsemlét. Ha ez megvan akkor a fokhagymát préssel beletesszük, sózzuk, borsozzuk és megvárjuk míg rottyan egyet. Nem szoktam mérni, hogy mennyi ideje főzöm, amikor már nagyon fröcsköl a forrástól, (Vigyázat! A remek zöld színű spenót kellemetlen foltot hagy a ruhán, mert forrás közben tényleg nagyon fröcsköl.) akkor levehetjük a tűzről.

Feltétek: 

• Virsli főve, sülve
• Fasírt (egy későbbi posztot szentelek majd rá)
• Tükörtojás
• Bundás kenyér (a tojáshoz szoktam rakni egy kis tejet, hogy lazítsam a tojást... Tej helyettesítésére cseh országban sört, Franciaországban főzőtejszínt használnak)
• A többit az ízlésetekre bízom... :)

Ahoj és Bon appétit!

fotó - Török Balázs

Eredeti, az cyber-világon kívül használt nevem: Fruzsina. Jelentése: vidám.

Eredeti, a blogoszférában használt nevem: Quiche Vakond. Jelentése: bonyolult. Ezért elmagyarázom. 

Gyerekkorom óta szeretek a konyhában sertepertélni. Anyukám (Mami) volt a séf, én meg a "pici séf, aki a Mami keze alá dolgozik - ennek és a népes családom burgonyamániájának köszönhetem, hogy krumplihámozási világbajnok lehetnék, ha lenne ilyen verseny, de sajnos nincs. Amikor a vágási, hámozási, szeletelési alapismeretekre szert tettem, elindítottam a saját vállalkozásomat az otthoni konyhánkban. Eleinte meglepetés rántottákat, tejbegrízeket és egyéb egyszerű ételeket készítettem. A mérhetetlen mennyiségű dicséret és próbálkozás után 10 évvel pedig saját háztartásom lett. Így most a munka és a tanulás mellett, magamra és Krtekre (magyar fordítása: Kis Vakond) főzök, aki az én szőke, kék szemű Cseh Hercegem, de főleg nagyon éhes. 

Az, aki idetéved biztosan tudni akarja, mivel is fog találkozni valójában, ezért azoknak, - külön öröm - összeszedek pár dolgot, ami Rám és az ételeimre, étkezési szokásaimra jellemző:

• Nem eszem disznóhúst. De nem veszem ezt túlságosan komolyan. A magyar kulinária gyöngyétől, a Pick Szalámitól nem tudnék megválni semmi szín alatt, de ilyen a jó kis házi véres hurka is. Mindenesetre kerülöm a sertést, amíg nem lesz belőle sértés... (hahaha) Mert megszoktam, hogy egyes családoknál csak az van az asztalon és ilyenkor nem kezdek el nyafogni, többnyire úgy is jól jövök ki az ilyen malackodásokból. 
• Szeretem a gyors kaját IS. Elvégre az a legfinomabb, ami tiltott vagy ártalmas. Egyik legkedvesebb barátnőmtől tanultam: az az egészséges, ha mindenfélét eszel. Ez azért is fontos, mert ha főzök, akkor én is igyekszem mindent kipróbálni, elkészíteni.
• Tésztamániám van. A gyúrás, dagasztás, kelesztés, kinyújtás, formázás számomra elengedhetetlen kelléke a konyhának. Már csak azért is, mert nagyon egzotikus manapság, ha az embernek 3-4 órája is van arra, hogy egy tésztával bíbelődjön. Az igazsághoz pedig hozzátartozik: régen rettegtem a tésztától, mert bonyolult és könnyen elrontható és úgysem lesz olyan, mint az éttermi vagy pékségbeli. Ajánlom mindenkinek, hogy nézzen szembe ezzel a félelmével és inkább járjon úgy, mint én és legyen tésztafüggő. 
• A francia konyha adja a legtöbb inspirációt számomra. A "quiche"-t tartom a gasztronómia tudomány egyik legnagyobb ajándékának. A tésztája egyszerű, a töltelék lehetőséget ad a kreativitásom kiélésének és egyszerűen gyönyörű. A francia tudásom nagy részét receptekből szedtem, amikből majd szemezgetek és fordítgatok a későbbiekben.
• A konyhám icuri-picuri. Biztosan vannak, akik hasonló cipőben járnak, de egy panel lakás konyhája nem éppen a főzés Mekkája. Ezt igyekszem minduntalan elfelejteni, de a korlátokról tudomást veszek és... Megpróbálok pozitívan hozzáállni. 

Azt hiszem kimerítő voltam. Egy dolog talán kimaradt: Mindenhez várom a megjegyzéseket, észrevételeket, mert érdekelnek a főzés egyéni útjai és mert van még mit tanulnom, főleg Tőletek! :)