Saláta mérsékelt kannibáloknak

fotó - Lukas Klimek

A civilizáció és a fogyasztói társadalom megjelenése egyre nagyobb károkat okoz a Földön. Szennyezések, pazarlások, zöld területek eltűnése, sorolhatnám. Gasztronómiai szempontból a friss ételek eltűnése, a nem rendszeres, sietős étkezés, valamint az eszetlen vásárlás jelentik a legtöbb problémát. A rohanó élet, a város és a benne gombamód szaporodó hipermarketek kiölik az emberből az alapanyagok egyedi beszerzése iránti vágyat, sőt az arra szánt idő is lecsökken. Ez nem gyakran jelent problémát, pláne mert annyira ügyesen van kitalálva, hogy az ember még vállon is veregeti magát, ha fél óra alatt felvásárolta a Tesco összes kedvezményes termékét... Ámbár, ez az előbb még oly büszke teremtés hamarosan ráébred, hogy a havi fizetése a kasszában landolt. Sokakkal ellentétben engem kifejezetten zavar, ha áldozatul esek egy-egy ilyen direkt marketing fogásnak vagy mókusvakításnak, ezért (néha talán feleslegesen és gyakran idegesítően) rászánom az időt a megfelelő alapanyagok kiválasztásához. Ezzel ugyan időt nem spórolok, de pénzt sokszor igen, ráadásul valóban finomabb és zamatosabb dolgokból főzök. Egy kicsit olyan ez, mint amikor még a civilizáció térhódítása előtti vadászó, halászó, gyűjtögető őseim nyomában járnék. Ennek a törekvésnek pedig tanulságos tragédiája volt, amikor rátaláltam a következő receptre és kicsit megbuheráltam.

  Nem történt más, mint ami eddig bármikor. A mélyhűtőm feltöltésén munkálkodtam éppen a mirelit osztályon, amikor elhatároztam, hogy a jövőben gesztenyés pulykát fogok készíteni. Ehhez pedig gyanútlanul bedobtam a kosárba a fagyasztott gesztenyepürét. Eljött a tavasz és a mélyhűtőm mélyén meg is találtam az ezüstfóliába csomagolt masszát és a pulykamell csíkokat. A baj csupán annyi volt, hogy a natúr gesztenyepüré helyett a cukros-rumos változat akadt a kezembe. Egy pár percig bosszankodtam, okoltam magamat, a világot, a gesztenyét és végül a mirelit zöldborsót, ami teljesen eltakarta előlem szeleburdiságom bizonyítékát. Ekkor valamilyen (nyilván ősi és karmikus) ötlettől vezérelve kivettem a 3 alapanyagot: a gesztenyét, a pulykát és a zöldborsót és felolvasztottam őket. Vacsoraidőre kész is lettem a kétfogásos, nem kifejezetten hízlaló, de laktató ételekkel: A kannibál salátával és a tejszínhabos gesztenyepürével. Az ilyen és ehhez hasonló balesetek viszik előre a gasztronómiát. Gondolom.

fotó - Lukas Klimek

Hozzávalók: (4 főre) 

• 40 dkg mélyhűtött, még fagyos zöldbab
• 20 dkg mélyhűtött, szintén fagyos zöldborsó
• olívaolaj
• só és frissen őrölt bors
• 1 ek. morzsolt kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb citrom 
• 60 dkg pulykamellfilé (vagy 4 szelet) 
• 10 dkg vaj
• 20 dkg zöldsaláta-keverék 
• 25 dkg gomba 
• 1 nagy csokor újhagyma 

Az öntethez:

• 1½ dl olívaolaj
• 2 kk. dijoni mustár
• só és frissen őrölt bors

Elkészítés:

A saláta "párolt részéhez" forró olívaolajra dobjuk a zöldbabot, majd 3 perc után a zöldborsót is utánaküldjük. Érdemes mindehhez teflon serpenyőt használni, hogy ne kapjon oda útközben a vacsi. Sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítünk, majd a megpuhult zöldségekre rápréseljük a fokhagymákat és a citrom héját! (Jól megmossuk előtte, mert félünk a baciktól!) Ízlés szerint a citrom levéből is önthetünk hozzá. 

A következő részben elkészítjük a pulykát. Ehhez kikloffoljuk a hús szeleteket, hogy hamarabb és szebben megsüljenek és összeolvasztunk (szintén teflon serpenyőben) 4 ek. olívaolajat és 10 dkg vajat. A forró egyvelegre rátesszük a husokat és aranybarnára sütjük őket. Ha mindkét felük elérte a kívánt színt, papírtörlőre rakjuk és a mikróba helyezzük őket. 

A saláta kannibál része lenne a nyers gomba, de miután itthon mi csak mérsékeltek vagyunk a felnegyedelt gombát a húsból maradt zsiradékon megpirítom. Nem nagyon, csak kicsit. Az újhagymát felkarikázzuk és egy szép tálban összeállítjuk a salátát. A párolt zöldségek mellé beszórjuk a gombákat és a hagymákat, a saláta-mixet, a pulykát pedig cafatokra tépkedjük és úgy mehetnek az edénybe. 

Az öntethez a mustárt az olívaolajjal habverővel elkeverjük, sózzuk, borsozzuk és gusztusosan a salátára csepegtetjük. Ha elég nagy a képzelőerőnk, akkor igazi kannibálvacsorában lesz részünk!